Úgy döntöttünk, hogy Casillasék történelmi győzelme előtt Győr egyetlen spanyol éttermében, a Tio Pepében tisztelgünk.

Tio Pepe Étterem, Győr

Besorolás: spanyol stílusú étterem

Kategória: II. osztály

Ha már egyszer a dél-afrikai világbajnokság döntőjében - s főleg a németek ellen vívott elődöntőben - Spanyolországnak szurkoltak a Nagy Zabálók, úgy döntöttünk, hogy Casillasék történelmi győzelme előtt Győr egyetlen spanyol éttermében, a Tio Pepében tisztelgünk. Tettük mindezt már csak azért, mert meggyőződésünk, hogy a hispánok konyhája sokkal ötletesebb és változatosabb, mint az itthon agyonmajmolt, gyakorlatilag kizárólag tésztára épülő olasz receptek.

A Tio Pepe a megyeszékhely egyik legkellemesebb (zöld)övezetében, a Bem tér környékén található. Az étterem külsőleg egy mediterrán stílusú házra emlékeztet, belül természetesen dominálnak a spanyol díszítő elemek, melyek közül néhány véleményünk szerint azért erősen feszegeti a giccs határát. (Értjük mindezt elsősorban a falra fúrt bikafejek alatt.)

Csütörtök esti érkezésünkkor meglehetősen üres étterem látványa fogad bennünket - a foghíjas asztalokban nyilvánvalóan szerepet játszik a kánikulai meleg is -, így aztán szabadon, kedvünkre választhatunk, hova szeretnénk ülni.

Az előzékeny, kedves pincérhölgytől elsőként bodzaszörpöt kérünk - mindenképp jó pont, hogy nem csupán szénsavas, cukrozott üdítők közül választhat itt a vendég -, a hűsítő ital jól csúszik a hőségben. Egyetlen "baj" vele, hogy még a főfogás mellett sem sikerült letennünk a voksunk, mire el is fogyott a szörp, de ezt persze a rekkenő meleg számlájára kell írni. Első körben hideg tapas ízelítőt és rákkrém levest cipóban kérünk.

A tapasok az ibériai konyha leghíresebb fogásai közé tartoznak. A padlizsán alapú krém és paprikás-paradicsomos szósz teljesen rendben, igaz, azt nem értjük, hogy a harmadik tálkát megtöltő libamájpástétom miként is kerülhetett be a spanyol miniválogatottba? Ráadásul a libamáj utánozhatatlan, intenzív ízét nem érezzük a szánkban. A kedvünkért cipóba varázsolt rákkrém leves viszont első osztályú: a fokhagymás alapú lé remekül kiegészíti egymást a parányi garnélákkal.

Főételnek csípős, mézes csirkecombot burgonychipsszel, salsa szósszal és paella de la casát választunk - utóbbi "a" nagybetűs spanyol nemzeti étel. A Tio Pepében a klasszikus paella receptet készítik, azaz csirkével, kolbásszal, garnélarákkal, kagylóval dolgozzák össze a zöldséges, enyhén citromos rizst. Az óriási serpenyőben tálalt XXL-adag paella ugyan ízletesre, de kissé szárazra sikeredett.

Azt pedig kifejezetten szomorúnak találtuk, hogy rák és kagyló barátaink lecsókolbásszal kerültek egy társaságba. Nagyon magyarázni sem kell, hogy jobb minőségű kolbászt érdemeltek volna.
A csípős, mézes csirkecombok ellenben kitűnőre vizsgáztak: a hús omlósnak bizonyult, könnyen vált el a csonttól, miközben a burgonyachips személyében végre egy ötletes körethez is volt szerencsénk.

A két hatalmas adag után - a pincérhölgy rendkívül korrekten felajánlotta, hogy a maradékot szívesen csomagolják - csak egy desszertre maradt erőnk. A Panna Cotta olasz tejpuding - csakhogy emlékezzünk kicsit a saját szobrát Dél-Afrikában teljesen összetörő, négy évvel ezelőtt világbajnokságot nyert csapatra is -, mely lágyságával, könnyedségével kiválóan zárta az esténket. (A 8110 forintos számla szintén rendben.)

Végezetül, egy kis képzelt beszélgetés: ha Iker Casillas szembejön Önökkel Győr utcáin, s megkérdezi, hogy hol vacsorázhat paellát, nyugodtan irányítsák a Bem tér felé. De azt azért tegyék hozzá: "Iker, nem rossz, de nem is a legjobb a paella a győri Tio Pepében".

Konyha: pár apró, de bosszantó hiba nem nyerte el a tetszésünk, 6

Minden egyéb (felszolgálás, étlap, berendezés, miliő): szakértő, kedves felszolgálás, kicsit giccses berendezés, 7