Nem tehetek róla, de imádom a véred. Állat, mint én így még nem szeretett téged.

Szúnyoginvázió
- egy a sokk közül -

Az éj beálltával felkerekedek,
Csípek, szúrok, harapok, de nem verekedek.
Ellentétben veled, ki folyton felém csapkodsz,
Most elárulok valamit. Feleslegesen kapkodsz.
Nyugi! Bármit teszel, túl foglak élni,
S minden áldott este a füledbe fogok zenélni.
De nem csak a balba, hanem mind a kettőbe,
Veled leszek a kertben, tóparton és a temetőbe.
Nem tehetek róla, de imádom a véred.
Állat, mint én így még nem szeretett téged.

Légyszi adjál vért! Elég lesz pár liter,
Hisz neked még holnap is dolgozni kell.
Nem magamnak kell, a gyerekeknek viszem,
Most megböklek! Fájt? Elhiszem.
Látod! Nekem nem kell tű, se csinos nővérke,
Bírd ki még picit! Már csapolom. Végre.
Hmm! Nagyon finom, ezt már szeretem,
Hogy kitől kaptam sohasem feledem.
Köszönöm! És most hazaszállok a tóba,
De szerintem holnap is jövök látogatóba.